Túlzás lenne azt állítani, hogy veszélyben van keresztény hitünk gyakorlása? Vagy valódi veszélyt jelenthet a keresztényekre az LMBTQ-lobbi agresszív terjedése?

Ne dugjuk homokba a fejünket!

Azt a bizonyos határt már rég átléptük, a következmények pedig messzemenők és igen aggasztóak.

Június 21-én, azaz alig 48 óra múlva az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa egy olyan jelentést fog meghallgatni (a szexuális orientáció és gender identitás szakértőjének jelentését a szexuális irányultságon és nemi identitáson alapuló erőszak és megkülönböztetés elleni védelemről), amely írói szerint a keresztény hit sérti az úgynevezett „LMBT-jogokat”.

A javaslat nemcsak hitünk gyakorlását fenyegeti, hanem megnyitja az utat a vallási ügyekbe való intézményes beavatkozás előtt is.

Mélyen aggaszt minket az ENSZ „Szexuális irányultságra és gender identitásra” vonatkozó ajánlásainak lehetséges hatásai.

Talán túloznánk? A jelentésre vonatkozó civil véleményezésre való felhívásban az ENSZ SOGI-szakértője „vallási és spirituális narratívákról beszél”, amelyek szerinte történelmileg, eredendően függnek össze az erőszakkal, a szexuális irányultságon vagy nemi identitáson alapuló megkülönböztetéssel, a szexuális és gender sokszínűség elnyomásával, valamint a „ciszgender” és „heteronormatív” szabályok erőltetésével. (Ciszgender = biológiai nemmel megegyező nemi identitás; heteronormatív = a többség által követett norma a heteroszexualitás.)

A jelentés dicsérettel illeti, hogy „még ezeken a vallási hagyományokon belül is sok felekezet magáévá tette (vagy újra felvállalta) az LMBT+ identitásokat...”

„Célja, hogy bemutassa az LMBT-befogadó hitrendszerek, az őslakos közösségek és az LMBT+ hitközösségek hangjait, mint kulcsfontosságú érdekelt feleket”.

Ez oda vezethet, hogy a kormányok beavatkozhatnak a vallási ügyekbe, és megsérthetik azon alapvető jogainkat, hogy szabadon és függetlenül gyakorolhassuk a hitünket. Ezzel potenciálisan rákényszeríthetik az egyházakat, hogy támogassák az azonos neműek ún. házasságkötését.

Vagy akár kormányok és más világi intézmények határozhatják meg, hogy kinek van joga a feloldozáshoz vagy az áldozáshoz.

A jelentés célja „jogi és politikai narratívákat nyújtani” az LMBTQ-jogok és a vallásszabadság kapcsolódásával kapcsolatban, illetve „ajánlásokat nyújtani az államoknak és más érdekelt feleknek, hogy maradéktalanul teljesítsék a nemzetközi emberi jogból eredő kötelezettségeiket az LMBT+ személyek védelmében és feljogosításában, hogy boldoguljanak és gyakorolhasák és élvezhessék emberi jogaikat.” 

Victor Madrigal-Borloz „SOGI-szakértő” (SOGI = szexuális orientáció és gender identitás) a vallási környezetben végzett ún. „konverziós terápiák” betiltását kéri, ami korlátozhatja a papok és lelkészek azon szabadságát, hogy segítsenek a hozzájuk forduló (tőlük segítséget kérő) homoszexuális vonzalommal vagy más szexuális vagy identitásbeli problémával élő személyeknek. A szakértő céloz a vallási szervezetek és az ilyen gyakorlatokhoz kapcsolódó emberi jogok megsértése közötti összefüggésekre is.

Sok minden forog tehát kockán...

Nem engedhetjük, hogy megsértsék vallási meggyőződésünket, és rákényszerítsenek minket arra, hogy kövessük ezt a radikális, erkölcstelen és valóságtagadó szexuális ideológiát. Cselekedjünk MOST!

Nem hagyhatjuk, hogy az ENSZ befolyásolja hitünk gyakorlását és az életünket.

Az Emberi Jogi Tanács tagjainak el kell kerülniük a „SOGI" politika bevezetését, amely célja antropológiai és szexuális erkölcsi változások világszerte való kikényszerítése.

Sajnos mindannyian ismerjük az LMBTQ-lobbi módszereit. Nemzetközi szinteken kezdik, majd a programpontjaik lassan beszivárognak a kormányok programjába szerte a világon. Mire pedig felismerjük őket, már túl késő.

A sikerhez szükségünk van egymásra! Fogjunk össze, és tegyünk egy lépést a hitünk mellett!